Mikor beléptem Szilvi szalonjába, megérintődtem. Megannyi emlékkép áradt elő a múltból. Visszahuppantam az első szalonomba, amit Stockholmban nyitottam. Majd harminc éve már.  Majd a másodikba, ami már itthon volt a Római fürdőn, ahol felnőttem. Azt a szalont szerettem a legjobban. Körbeölelték a fák és csendes volt, csak a rigók dalolgatása színezte a csendet. A bútorzat fehér, de a kanapé és a fotelok antik bútorok voltak. Egy igazi szalon volt. Elegáns és otthonos egyben. Elnézem Szilvi szalonját és felismerni vélem azokat a jegyeket, amelyek az én szalonomban is jelen voltak.

Nem hagyományos kozmetika, az enyém sem volt az. Hanem az otthon melegét átadó, megnyugtató környezet. A függönyök pont olyanok, mint amilyenek az én szalonomban voltak. Le kell ülnöm. Annyira megérint a hasonlóság. Visszalépek az időben. Ott állok frissen vasalt fehér kis ruhámban és egészen biztosan tudom, hogy nem gondoltam akkor, hogy pár évtized múlva több szalonban az én termékeimet használják és az én filozófiám szerint dolgoznak.

A gondolataim gyorsan Győrbe sodornak, Juci édes kis szalonjához, amiben annyi, de annyi szeretet van. Ott is megjelennek ezek a jegyek. Kedves, otthont nyújtó szép szalon, mely őrzi az ajtaján a nevem. Aztán szinte ezzel egyidőben Érden vagyok – és tényleg nincs idő, sem tér, igaza van Einstein apónak – a gyönyörű kertben, ahova még egy szép kis tavat is varázsoltak szorgos, szerető kezek és a szalon egy önálló házban a gyönyörű kert közepén várja a szépülni vágyó betérőket.  

Megrendítő. Már csak azért is, mert ennél sokkal több van ezekben a szalonokban. Olyan emberek dolgoznak itt, akik elhivatottak és szenvedélyesek a munkájuk iránt.

Milyen nagy dolog ez. Szenvedéllyel élni és tenni a dolgunkat.

A szépséget, a harmóniát szolgálni. Másokat szebbé, boldogabbá tenni. Bátran kijelentem művészet a mi munkánk. Az eszközeink pedig az illatok, a növények nedvei, olajai az érintésünk és a bennünk lévő egyensúly.

Ahogy tanítottam, úgy tanultam. Köszönöm Nektek.

Áldás a munkátokra.